Településtörténet

Feltárt régészeti ásatások során, amely az 1990-es évek derekán Újszilvás külterületi részén az úgynevezett Gólya-járáson történt, megállapítást nyert az a tény, hogy községünk már az Árpád-kor idején lakott település volt. Az ekkor itt élő emberek kezdetleges módon, de már földművelésből, vadászó, gyűjtögető életmódból éltek meg ezen a vidéken.

A XI-XVII. században a lakók ekkor már a földművelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak, de a tatárjárás majd a későbbiekben a török hódoltság ideje alatt többször is elpusztult a falu. Hazánk történelmének viharos évszázadai után, a XVIII-XIX. századra jellemző az újjáépítés, ekkor már szervezetten megkezdődött a benépesítés, bár a falu részben Tápiószeléhez, részben Tápiógyörgyéhez tartozott. Többnyire jobbágy és zsellér családok települtek be, majorságokat kialakítva.

Az I. világháború, később 1930-as évek világgazdasági válsága, majd az ezt követő II. világháború súlyos nyomokat hagyott településünk életében. A háború utáni évek feladata volt az újjáépítés, hisz a gazdaságok szinte teljesen tönkrementek, a munka igen nehezen indult be férfi munkaerő és igavonó állat hiányában. A sok szenvedést hozó II. világháború világossá tette a külterületek előtt – mint ahogy ezt többen elmondták visszaemlékezéseik során – hogy az anyatelepülések, Tápiószele Újföldet, Szőrösparcellát, Tápiógyörgye pedig Jegest, szinte "gyarmatként" kezelték, 1946 tavaszán elrendelték a helyi népszavazást, melynek eredményeképpen a többség az elszakadás mellett voksolt. Ám a szavazás nem hozott eredményt, mert az anyaközségek elöljárói azt vallották, nem szabad elszakadni, mert juttatásoktól, bevételektől esik el a két falu. Ne feledjük, a földosztással jó adóalanyokhoz jutottak.

A településrészek egyesítése előtt az itt élők lelki gondozását az anyatelepülések papjai végezték, az ottani temetők fogadták be halottaikat. Itt kell tudni Újszilvás lakosságának nagy része római katolikus vallású.

Ezek után részben politikai ösztönzésre a helyi erők, helybéli vezetők felismerték a falu újjáépítése és egységesítése csak szervezett közigazgatási formában lehetséges. Tehát 1949 végén formálisan már az új rendszer szerint kezdett működni az új település. Önálló községgé 1950. január 3.-án alakult, Újszőlős névvel különvált a község Tápiószelétől és Tápiógyörgyétől. A szervezési, önállósodási folyamat 1950. május 1-vel zárult le, akkor volt az ünnepélyes faluavatás. Azonban gyakran keverték a szomszédos községgel Tápiószőlőssel, így tehát végleges nevét, Újszilvást – ami a környéken akkor lévő sok szilvafára és az akkoriban levő igen bő termésre utalt – 1950. augusztus 27-én kapta.
A falu ezek után jelentős átalakuláson ment keresztül. A polgármesteri hivatalt és intézményeit részben társadalmi összefogás eredményeként kezdték felépíteni, továbbá az infrastruktúrát is kezdték kialakítani a község területén.

Ezen épületek felújítását, korszerűvé való átalakítását napjaink önkormányzati vezetése tűzte ki célul. A mai közigazgatási rendszernek megfelelően kezdték kialakítani községünket, alapjaiban szervezett formában kezdték rendszerezni a falu közéletét.

Községünk címere

A címerünkben a búzakalász a békességet, a mezőgazdasági munkát hivatott jelenteni, a jegenye pedig a régebbi falukép és környező erdőségek szimbóluma. A külső díszek a község két jellegzetes növényét - szilva és komló - illetve a szilvát mint névadóját is jelenti. E külső dísz ágainak összefonódása az összefogás jelképe. A címer használatáról szóló önkormányzati rendeletet itt tekintheti meg.